Az 1970-es évek közepén, az akkor 23 éves Szilágyi Zoltán találkozott egy erővel.

Egy rádióadó hanghullámai közt tűnt fel, és lopakodott be a testébe, elméjébe, és lelkébe. Mikor ez a hang véget ért, egy űrt hagyott maga után. Egy olyan űrt amit nem lehet helyettesíteni nagyobb autóval, házzal, sem semmilyen vagyonnal. Ezt az űrt csak az tudja betölteni, ami okozta: a hang. Ezt a hangot közel két éven át kereste, kísérletekkel próbálta előállítani, míg végül sikerült neki egy bicikli láncszeméből, küllőjéből, és egy étkezési villából előállítani a megszállottan keresett hangot, amiről azt sem tudta minek a hangja. Mikor sikerült előállítani ezt a hangot, az eszközt elkezdte finomítani, és a felfedezése villámcsapásként érte. Egy rég elfeledett erőt ébresztett fel. A doromb erejét. 

Több mint harminc év múlva ez az erő rátalált egy másik emberre is. Egy buszon ülve hallotta meg először. Egy fiatal lány ajkaihoz emelte a különleges vasdarabot, és megpendítette. A hang berezegte az egész buszt, és mély csend szállt az utasokra. Mindenki ezt a hangot hallgatta, és mindenki mintha gyógyírként szívta volna magába, a kellemes nyugalmat és harmóniát árasztó hangot. Ez volt az a pillanat, ahol újabb lelket fertőzött meg ez a mélyen rejtőző hangszer. Közel 3 év telt el mire újra találkozhatott vele. Aztán újabb öt év ismerkedés, mire ez az ember felnőve a feladathoz felismert valamit: Ez az erő gyógyít. 

Ez az ember én voltam. 

Ezért ha úgyérzed, elég erős vagy hozzá, akkor gyere közelebb, és olvasd a történeteimet, hallgasd a zenémet, gyógyítsd a leked! 

A legfontosabb dolog az életemben a dorombjaim. Szórakoztat minden ami velük kapcsolatos, a formájuk, a hangjuk, az érintésük, de legfőképpen az emberi szervezetre gyakorolt hatásuk és annak tanulmányozása. 

Ebben a tanulmányban, most Te is részt vehetsz. Kérlek szakíts 5 percet a munkám segítésére: Kattints Ide és töltsd ki a kérdőívemet.